Eredményeink

Kovács Ági

Sporttársaim:

Lolka (versenyez: 2011–)
Mani (versenyez: 2018–)
Iszkiri (versenyez: 2014–)
Saru (versenyzett: 2005–2014)
Beste (versenyzett: 2006-2010)
Tajna (versenyzett: 2002–2010)
Táncos (versenyzett: 1996–2003)

Lolka

Lolka – Szélvigyázó-Garabonciás Hantás (szül.: 2010.09.29.)

Lolka, saját tenyésztésű sporttársam „kicsit” nagyobbra nőtt, mint az átlag mudik, így neki az agility sportban maxi kategóriában (60 cm-es ugrásmagasságon) kellett helytállnia. Mivel Lolka egy igazán rendkívüli kutya, aki óriási motivációval és kiemelkedően jó alkati adottságokkal bír, így versenyzői pályafutása is rendkívüli volt, és ha az élet engedi, veterán osztályban még szeretnék versenyezni vele, hiszen Lolka egy igazi élsportoló, aki mindig úgy áll a starthoz, mintha az élete múlna azon a futamon. Olyan szenvedély van benne, ami engem is folyamatos fejlődésre ösztönzött, a mai napig a leggyorsabb kutyám, a legnagyobb kihívásokkal.
Nem számoltam össze, hányszor álltunk együtt dobogón, azokat az eredményeinket sorolom csak fel, amikre a legbüszkébb vagyok. 🙂

2013-ban:
European Open válogatott Belgiumban

2014-ben:
European Open válogatott Magyarországon

2015-ben:
Maxi Agility Országos Bajnok
European Open válogatott Németországban
VB-válogatott Olaszországban

2016-ban:
VB-válogatott Spanyolországban

2017-ben:
European Open válogatott Olaszországban

2018-ban:
European Open válogatott Ausztriában
VB-válogatott Svédországban

Mani

Mani – Persy Slovakia Lutra (szül.: 2017.03.17.)

Mani az első agilitys mini kutyám és az első terrier az életünkben. Első látásra szerelem volt, amint elhoztuk a tenyésztőtől, már tudtuk, hogy elvesztünk. 🙂
Fantasztikus sportkutya, aki apró lábaival olyan elszántan teker a pályán, hogy nála jobb mini kutyát el sem tudnék képzelni magamnak.
Manival 2018.december végén kezdtünk el versenyezni, a 2019-es évben már a legmagasabb, A3-as kategóriába léptünk, sok dobogós helyet szereztünk. 2020-ban az Országos Bajnokság agility futamát megnyertük, és azóta sajnos nem volt lehetőségünk versenyezni a koronavírus járvány miatt.
Bár Manit minden eredménytől függetlenül imádjuk, azért remélem, hogy hamarosan ismét versenypályára léphetünk.

 

Iszkiri

Iszkiri – Szélvigyázó-Garabonciás Iszkiri (szül.: 2011.12.22.)

Iszkiri saját tenyésztésű mudim, aki egy évesen került vissza hozzám, így vele kicsit késve kezdtük el a sport alapozását. Iszike egy csupa tűz, szenvedélyes kutya, aki imádja az agilityt. Mérete miatt (45 cm a marmagassága) vele is, akárcsak testvérével, Lolkával maxi kategóriában versenyeztem évekig, majd a hazánkban is bevezetett M+ kategóriában folyattuk.

Iszkiri még maxi „korában” kétszeres European Open válogatott volt, 2015-ben Németországban, 2017-ben Olaszországban indulhattunk a nemzeti válogatott színeiben.

Iszkiri a 2020-as Országos Bajnokságon elnyerte a legeredményesebb magyarfajta díját.

 

Bicska

Szélvigyázó-Garabonciás Rugós Bicska a saját tenyésztésű szuka mudim, Iszkiri kölyke, Saru unokája.
2019. július 4-én született kennelemben, és 2021 júniusában tudtuk megkezdeni a versenyzést. Első versenyén rögtön a dobogóra is állhatott: kezdő jumpingban 2. helyezést szerzett.

Szép Bea

Sporttársaim:

Manó (nem versenyzett)
Móka (Ági képezte, velem nem versenyzett)
Tisza (versenyez: 2017–)
Kerka (most kezdi a versenyzést)

Manó

Már 40 éves elmúltam, amikor megismerkedtem Ágival és ezzel a csodálatos sportággal.
Azonban kapcsolatunk (mármint az agilityvel) eleinte nem volt felhőtlen: igazából Manóval, az akkor egy ebrendészeti telepről mentett, “szépkorú” puli-uszkár keverékemmel kerestük fel Ágit, először panzió miatt, majd magát az agilityt a kapcsolatépítés céljából kezdtük el.
Akkoriban én már hosszú évek óta szinte semmit nem sportoltam, és a korábbi sportolói éveim (különösen a cselgáncs) addigra már igen mély nyomokat hagytak bennem, egyszóval már nem sok ép végtagom volt… Futni pedig soha nem szerettem! 🙂 Így vágtunk hát bele Manócskával az agilitybe, aki egyébként nagyon élvezte (főleg a sok jutifalatot), még ha nem is mindig rendeltetésszerűen használta az akadályokat:

Manócska “kúszik”

Mano-2014Mano-2014

 

 

 

Móka

Móka – Királytanyai Nyár (szül. 2007.03.02.)

Agilitys “karrieremet” Mókával folytattam, aki Ági nem saját tenyésztésű mudija volt, már szintén nem fiatal, de legalább képzett volt. Újabb 1-2 év telt el így, immáron boldogabb hoppszikázásban, de a versenyzés egyáltalán nem volt tervben. Ekkor már kezdtem megkedvelni a futkározást is, és bár még szörnyen ügyetlen voltam, azért már egyre jobban értettem, mi is történik valójában az agility-pályán. 🙂

Tisza
Irhaberki Oskola “Tisza” (szül. 2014.11.24.)

Tisza…
Az első “szerelem.” Ő volt az első kutyám…:

  • akit tenyésztőtől vásároltam;
  • akit babakora óta én neveltem;
  • akit már tudatosan, kifejezetten az agilityre kerestem;
  • akit én képeztem (persze Ági segítségével);
  • akinek az edzéstervét már szisztematikusan állítottuk össze (bár eleinte vele sem akartam versenyezni, de Ági szerencsére ezt nem hagyta rám);
  • akivel aztán mégis csak elkezdtük a versenyzést;
  • akinek mindene lett az agility és a versenyek is;
  • aki pokoli gyors a pályán;
  • aki megtanított tűrni a kudarcot és még keményebben dolgozni a sikerért;
  • akinél azóta is halálfélelmem van a pályán, miközben nézem, ahogyan elszáguld mellettem… 🙂

Nincs annál nagyobb kihívás, mint kezdő felvezetőként egy szintén kezdő, tapasztalatlan, ámde iszonyat gyors, maxi kutyát próbálsz irányítani a pályán… 🙂 De Tiszussal csak elkezdük a versenyzést, először zsengében, majd kezdőben, utána pedig a hivatalos A1-ben, maxiban. Ezt követően éppen egy-egy év alatt lettünk A2-esek, majd A3-asok, ami az én előzményeimet és a maxi mezőnyt tekintve szerintem elég szép eredmény. Azóta többször megmérettettük magunkat a hazai és a nemzetközi pályákon, és sikerült több érmet és kupát is elhoznunk. Sajnos a korábbi és menetközbeni (nem agilitys) sérüléseim és az életkoromból adódó fizikai-egészségügyi problémáim – és az ezek miatti sok-sok kihagyás – nem segítettek abban, hogy megmutathassuk, mi is van bennünk, de természetesen nagyon élvezzük az agilityt és próbálunk továbbra is fejlődni. 🙂

Első válogatónk legelső futama, ahol rögtön sikerült is EO-pontokat gyűjtenünk (2017):

Kedvenc A1-es futamaink (2017):

A2-es futamaink, amelyekkel A3-ba jutottunk (2018):

2019 elején már itt tartottunk, amikor egy újabb egészségügyi trauma végett vetett a komolyabb versenyzői ambícióimnak. Persze az agilityt sosem hagyjuk abba! 🙂 Itt a Farsang Királya rangos maxi mezőnyében jutottunk a döntőbe Tiszával, miközben Iszikirit is kölcsönkaptam Ágitól néhány verseny erejéig:

Iszkirivel is sikerült elérnünk néhány nagyon szép eredményt, a legbüszkébb a 2019-es Országos Bajnokságra, ahol Iszivel hibátlant futottunk és csapatban a 6. helyet értük el az összevont “Maxi–M+” mezőnyben.

Kerka

Szélvigyázó-Garabonciás Rímes Kerka szintén Iszkiri-kölyök, Bicska alomtestvére. Fedezőkan.
Jó idegrendszerű, nagyon játékos, jól motiválható kutyus.
Első agility-versenyén rögtön a dobogóra állhatott, kezdő jumpingban a 3. helyezést érte el: